Az Unsere Post beszámolt a győrsövényházi kitelepítési megemlékezésről

A győrsövényházi németek kitelepítésének 80. évfordulója alkalmából a falu márciusban hársfát ültetett a templomkertbe. A Magyarországról Németországba elszármazottak magazinja, az Unsere Post legfrissebb számában közölte Johann Geigl írását a megemlékezésről, amely itt Fülöpné Vass Emília fordításában magyarul is elolvasható.

 

Az emlékezet tovább él a hársfa alatt

80 évvel a kitelepítés után Győrsövényház élő emlékművel tiszteleg a hazájukból kitelepítettek és menekültek előtt

Március végén került megrendezésre a régóta tervezett rendezvény, amely az óhazából, Győrsövényházról történő 80 évvel ezelőtti kitelepítésről emlékezett meg. Az esemény fénypontjaként egy körülbelül 2,5 méter magas hársfa került elültetésre a bekerített templomkert gyepének közepén. Ez a fa sokáig, élő emlékműként emlékeztet majd azokra a hazájukból elüldözött emberekre (több mint 520 fő, 1946-ban), akik Weilburgba érkeztek. Emléket állít azoknak a menekülteknek is (több mint 120 fő 1945-ben), akik a második világháború végét az ausztriai Pettenbachban várták meg. Ők a német Wehrmacht segítségével jutottak el oda. A háború után Györsövényházra kellett volna visszatérniük. Ehelyett Németországba, Neckarzimmern városába utasították ki, és Baden-Odenwald régióban telepítették le őket. Ez a hársfa egyben élő emlékműként szolgál azoknak a menekülteknek is, akik a régi szülőfaluból hajóval (több mint 60 fő) menekültek Passau környékére, és abban reménykedtek, hogy a háború végén visszatérhetnek régi otthonukba.

A megemlékezésre 2026. március 21-én került sor. Délelőtt koszorút helyeztünk el az emléktáblánál a szomszédos kisváros, Lébény vasútállomásán, majd egy perc néma csend következett. Erről az állomásról indultak a Weilburgba kitelepítetteket és a Pettenbachba menekülteket szállító vonatok. A templom külső falán található, 2006-ban felállított, a hazájukból elüldözötteknek emléket állító emléktábla előtt Göltl Annamária, a Nemzetiségi Önkormányzat (korábban Német Kisebbségi Önkormányzat) elnöke a vendégek és az esemény többi résztvevőjének üdvözlésével nyitotta meg az ünnepséget. Rövid beszédében felidézte a megemlékezés alapjául szolgáló kitelepítés szörnyű eseményeit.

Miután a győri német „Rozmaring” kórus (karnagya: Klara Plangenauer) kíséretében közösen elénekeltük a magyar himnuszt és a magyarországi németek himnuszát, a templomnál található emléktábla alatt koszorút helyeztünk el.

Göltl Annamária, Hokstok Imre és Hancz Gábor helyezték el az első koszorút a Nemzetiségi Önkormányzat nevében. Johann Geigl és Monika Strzalka egy további koszorút helyezett el a Győrsövényházról, menekültek és barátaik érdekcsoportjának nevében.

Ezt követően szentmisét tartottak a falu zsúfolásig megtelt templomában. A prédikációban a plébános magyar nyelven ismét emlékeztetett az embertelen kitelepítésre. A „Miatyánkot” német nyelven imádkoztuk el a misén.

Ezt követően került sor a körülbelül 2,5 méter magas hársfa ültetésére a nagy pázsit közepén. Ezt megelőzően a magyar polgármester mondott beszédet, amelyet Vass Emília fordított németre. Hokstok Imre polgármester a kitelepítést Győrsövényház falu történelmének legszörnyűbb eseményeként jellemezte. A kitelepítést igazságtalannak nevezte. Elmondta, hogy különösen fontos, hogy a történelem fájdalma ne elválasszon, hanem összekössön bennünket. Külön köszönetet mondott Johann Geiglnek, aki elkötelezett a kitelepítettek és Győrsövényház lakói közötti kapcsolatok fenntartása és további elmélyítése mellett. A mai faültetés ötlete is tőle származik. Beszédét a következő mondattal zárta: „Kívánom, hogy amikor majd évtizedek múlva valaki megáll ennek a fának az árnyékában, jusson eszébe: itt egy falu nemcsak emlékezett, hanem a megbékélés és az összetartozás mellett is hitet tett.”

Johann Geigl beszédében ismét emlékeztetett arra, hogy több mint 520 német származású lakost 30 fős csoportokban, marhavagonokba zsúfolva szállítottak el Németországba. Ezenkívül megemlékezett a több mint 120 menekültről is, akik a Vörös Hadseregtől való félelmükben a német Wehrmacht segítségével Pettenbachba távoztak. Céljuk az volt, hogy a háború után visszatérjenek szülőföldjükre. Beszédében megemlítette azt a több mint 60 menekültet is, akik vontatóhajókon menekültek Passauba.

Ők is a Vörös Hadseregtől való félelmükben menekültek el. Terveik szerint a háború után ők is visszatértek volna szülőföldjükre.

Mindenkinek az imádott szülőföld, Győrsövényház elvesztése tartozik életük legkeserűbb élményei közé. Az elültetett hársfa „élő emlékműként” hivatott életben tartani az emlékeket ezekről a szörnyű tettekről és időkből. Mindenkinek azon kell fáradoznia, hogy ezek ne ismétlődhessenek meg. Hessen számos kis falujában állt egy nagy, öreg hársfa. Vasárnap délutánonként az alatta lévő pad gyakran találkozóhelyül szolgált a kitelepített és menekült férfiaknak, ahol beszélgethettek. Kicserélték egymással a régi hazájukból levélben kapott híreket, és terveket szőttek a visszatérésükre. A gyerekek a hársfa széles, terebélyes lombkoronája alatt játszottak. Az anyák a virágokból a közismert hársfavirág-teát készítették. Így a hárs már gyermekkorunkra is hatással volt.

Johann Geigl az érdekcsoport nevében szívélyes üdvözletét fejezte ki a falubelieknek és a megemlékezés résztvevőinek.

Külön köszönetet mondott Hokstok Imre polgármester úrnak, Hancz Gábor alpolgármester úrnak és a Nemzetiségi Önkormányzat elnökasszonyának, Göltl Annamáriának. A hársfát a Nemzetiségi Önkormányzat adományozta.

Külön kérésre a Rozmaring kórus elénekelte az „Am Brunnen vor dem Tore stand ein Lindenbaum…” (Egy hársfa állt a kapu előtti kútnál...) című dal első versszakát. A Rozmaring kórus és harmonikása német népdalokból álló repertoárral kísérte végig az egész rendezvényt. Egy kis sátor alatt ingyenes kávét, süteményt, valamint apró harapnivalókat és italokat kínáltak a rendezvény résztvevőinek. A büfé nagy sikert aratott, és érdekes beszélgetésekre és találkozásokra nyílt lehetőség. Még a plébános is szinte a rendezvény végéig „a vendégek között” tartózkodott.

Johann Geigl

1. kép: a lébényi pályaudvaron található emléktábla előtt, balról jobbra: Hokstok Mária (anyakönyvvezető), Vass Emília (fordító) Hancz Gábor (polgármester-helyettes), Hokstok Imre (polgármester), Johann Geigl (győrsövényházi kitelepítettek és menekültek érdekcsoportjának szóvivője), Göltl Annamária (a Nemzetiségi Önkormányzat elnöke)
2. kép: Az elültetett hársfa.