Monda – Győrsövényház keletkezése

Réges-régen, amikor még a vidék arculatát a vizek szeszélye formálta, s az ember inkább vendég volt a tájban, mint gazda, a mai Győrsövényház területén csupán nádasok, mocsaras partok és csendes vízágak húzódtak. A Lébény felé eső határon, ahol a föld és a víz örökös párbeszédben állt egymással, egyszer csak megjelent egy halászember.

Nem volt mása, csak a hálója, a két keze és a kitartása. A víz közelsége vonzotta ide: halban gazdag volt a környék, s a part mentén akadt egy enyhén magasabb földdarab, amely alkalmasnak tűnt a letelepedésre. A halász cölöpöket vert gondosan egymás mellé a földbe, majd vesszőkkel fonta körbe azokat. A fonat közét sárral, agyaggal tapasztotta ki, hogy védelmet adjon az időjárás ellen. Így született meg egyszerű, de erős kunyhója, az első emberi hajlék ezen a vidéken.

Ám a víz nem hagyta magát könnyen. Amikor megáradt a folyó, a hullámok elérték a kunyhót, és kimosták a sövénypalánk réseiből az agyagot. A falak meggyengültek, s a halász újra és újra kezdhette a javítást. Más talán továbbállt volna, de ő nem adta fel. Tudta, hogy a víz egyszer ellenség, máskor megélhetés, s ha türelemmel viseltetik iránta, megmaradhat mellette.

Így esett, hogy a sövényfalat újra meg újra betapasztotta, a palánkot kijavította, s minden áradás után rendbe hozta az otthonát. A szájhagyomány szerint ez a makacs, kitartó munka nemcsak egy kunyhót tartott életben, hanem egy egész közösség kezdetét is jelentette. Mert ahol egy ember meg tudott maradni, ott előbb-utóbb mások is követték.

A monda úgy tartja, hogy erről az első, sövényből font hajlékról kapta a falu a nevét. A sövény, amelyet a víz újra meg újra próbára tett, végül névadó jelkép lett: az emberi kitartásé, amely a vizek világában is otthonra talált. Így született meg Győrsövényház, egy halász kunyhójából, s abból az elszántságból, amely nem riadt vissza sem az áradástól, sem az újrakezdéstől.