Helytörténet
Győrsövényház keletkezését egy helyi monda a következőképpen magyarázza. A Lébény felőli faluvégen valamikor régen megtelepedett egy halászember. A vízparthoz közel cölöpöket vert le, azok közét vesszővel körülfonta, majd betapasztotta sárral. Mikor a víz megáradt, kimosta a sövénypalánk közeiből az agyagot és a halász előröl kezdhette a műveletet. A javítgatásba mégsem fáradt bele, hiszen úgy őrizte meg a szájhagyomány, hogy ez volt a község első lakóépülete, ahonnan a falu a nevét is kapta.
A történelmi dokumentumok persze másként vallanak. Győrsövényház első ízben 1396-ban szerepel egy oklevélben, „villa Suuenzad” alakban. Neve a XV. században még Sövényszád volt, amely feltehetőleg egy Sövény nevű folyó vagy csatorna torkolatára utal. Ebben az időben a pápai uradalomhoz tartozott. Egy időben a Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényéből ismert Török Bálint is birtokolta. Az 1600-as évek utolsó harmadában a győri jezsuiták tulajdonába került.
A falu lakossága az 1600-as években még teljesen magyar volt. A települést 1704-ben, a Rákóczi-szabadságharc idején császári csapatok égették fel. Az 1715-ös összeírás az új falvak között említi Sövényházt is. A faluba bajorországi svábok települtek be. II. József uralkodása alatt, az 1780-as években már 708 lakosa volt. A község XVIII–XIX. századi birtokosai is német származásúak voltak. Az addigi birtokos jezsuita rend feloszlatása után a Neuhold család szerezte meg a földek nagy részét az 1770-es években. Eladósodásuk után a birtok egyik fele 1840-ben a Purgly családhoz, másik fele 1843-ban Ris Antalhoz, Balogh Kornélhoz és Balogh Kálmánhoz került. Utóbbi birtokrész utóbb Ris Antal lányáé, Ris Auréliáé lett, aki Klucky József bécsi orvostudor (később Bécs díszpolgára) felesége lett. Az ő lányuk volt Klucky Aranka, akit Fricke György vett feleségül az 1860-as években. Így lett a Fricke család 1945-ig a falu legnagyobb birtokosa.
A XX. század első felére alakult ki, és még ma is használt a „felsőfalu”, „alsófalu” fogalompár: míg az előbbit módosabb parasztcsaládok, utóbbit – amely az 1910-es évektől épült ki – jobbára napszámosok és cselédek lakták.
A község lakossága az 1929-es adatok szerint kétharmadrészt német, egyharmadrészt magyar volt. A második világháború után, 1946 májusában a sváb lakók több mint felét, mintegy félezer embert kitelepítettek, bár döntő többségüknek a korábbi borzalmakhoz semmi köze sem volt. Házaikba közeli és távoli településekről költöztek magyarok.
A Rákosi-rendszerben rövid életű termelőszövetkezet jött létre, az 1959-es második alapítás már tartósabbnak bizonyult. A Kádár-érában Győrsövényház a két szomszédos falu, Bezi és Fehértó tanácsi székhelye lett. A község – csakúgy, mint 1907 és 1947 között – az önálló önkormányzatok megalakulásakor, 1990-ben körjegyzőségi központ lett, egészen 2003 végéig. Akkortól Kónnyal alkotott körjegyzőséget, de már nem volt székhelytelepülés. Győrsövényház 2013. január 1. óta az enesei közös önkormányzati hivatalhoz tartozik, Bezivel és Fehértóval együtt.
HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK
Dreisziger, Nándor: The Tragedies of Győrsövényház, 1704 and 1946
Fajkusz Beáta: Egy falu, egy háború és sok fájó emlék
Fajkusz Beáta: A Hanság szeszélyei
Fajkusz Beáta: A győrsövényházi svábság története
Gülch Csaba: Lélek pompában. Tíz tétel Harsányi Lajosról
Gülch Csaba: Neves rábaköziek. Dr. Bánhegyi Jób
Gülch Csaba: Történeti és néprajzi adalékok Győrsövényház és németajkú lakossága történetéhez
Győrsövényház az 1920-as években
Hancz Gábor: A győrsövényházi bélyeges téglák történeti háttere