Győrsövényházi kitelepítettek: az Unsere Post is beszámolt az új hesseni kiállításról
Áprilisban nyílt meg a Hessenpark szabadtéri múzeum új, a kitelepítettek megérkezését és integrációját feldolgozó állandó kiállítása, amely a győrsövényházi németség életét is megidézi képekkel és tárgyakkal. Erről a Magyarországról Németországba elszármazottak magazinja, az Unsere Post 2025. második negyedévi száma is közölt cikket Johann Geigl tollából. A tudósítást Fülöpné Vass Emília fordításában magyarul is közöljük.
„SZÜLŐHAZÁJUKBÓL ELŰZÖTTEK HESSENBEN. ÉRKEZÉS ÉS INTEGRÁCIÓ 1945 UTÁN”
ÚJ ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS ÉS KÜLÖNLEGES TÁRLATVEZETÉS A HESSENPARKBAN NEU-ANSPACHBAN
A Hessenpark szabadtéri múzeum 2025. április 6-án, vasárnap megnyitotta „Szülőhazájukból elűzöttek Hessenben. Megérkezés és integráció 1945 után” című állandó kiállítását. Az ünnepségre meghívták a kiállítás résztvevőit, szemtanúkat, közéleti személyiségeket és különböző menekülteket, kitelepítetteket képviselő egyesületek vezetőit. A Marktplatz épületcsoportban található Landhotel zum Hessenpark Landgraf-Ludwig-Saal terme teljesen megtelt, és néhány bejelentkezés nélkül érkező vendégnek be kellett érnie az állóhellyel.
A Hessenpark szabadtéri múzeum igazgatója, Jens Scheffler tartott köszöntő beszédet, és köszönetet mondott a projektben részt vevő és azt támogató valamennyi személynek. A projekt különböző nehézségek ellenére – mint például csődbe ment cégek, építészeti problémák és a koronavírus – késéssel, de sikeresen lezárult.
A Hesseni Belügyminisztériumnak a hazájukból elűzöttekért és későbbi kivándorlókért felelős képviselője, Andreas Hofmeister is felszólalt. Ő maga a Szudéta-vidéken született. Ismét felvázolta az erőszakkal kitelepítettek akkori helyzetét, és rámutatott a háború utáni Németország nehéz körülményeire. A történelem bizonyítja, hogy ezeket mindkét fél jól kezelte. Kiemelte, hogy csak az tudja sikeresen alakítani a jövőt, aki ismeri a történelmet. Érdekes számadatokkal is szolgált. Elmondása szerint Hessennek jelenleg körülbelül 6 millió lakosa van. Ebből körülbelül 1,8 milliónak vannak „gyökerei”, mint a második világháború után elűzött vagy elmenekült német kisebbségnek. Ezeknek a személyeknek közel 50%-a a Szudéta-vidékről, további 30% pedig a keleti térségből, például Oroszországból stb. származik. A fennmaradó 20% a balkáni országokból, Magyarországról stb. érkezett.
A Hessenpark szabadtéri múzeum projektvezetője és tudományos munkatársa, Ulrike von Bothmer részletesen tájékoztatott a kiállítás létrehozásának lépéseiről és a sok résztvevővel folytatott megbeszélésekről, akik együttműködésükkel lehetővé tették ezt a projektet. Néhányan közülük a meghívott vendégek között voltak, és név szerint is megemlítették őket. Köszönetet mondott a részt vevő vállalatoknak és a mesterembereknek, valamint az önkéntes segítőknek és szponzoroknak is. Rámutatott továbbá a kitelepítettek és a kitelepültek által alapított cégekre, akik az akkori hesseni tartományi kormány támogatásával sikeres vállalkozásokat építettek fel. Megemlítette például az üvegipart, a Limburg melletti Hadamarban található üvegipari szakiskolát, valamint a J. Püchner céget, amely speciális fából készült hangszereket gyárt Nauheimben, Groß-Gerau mellett. A kiállításon különböző kiállítási tárgyak és információk láthatók az üvegiparról és a J. Püchner gyárról.
A számos díszvendég között volt Frank Schürmann, a Hessenben élő kitelepítettek alapítványának elnöke, valamint Siegbert Ortmann, a Hessenben élő kitelepítettek szövetségének elnöke.
A zenét Magnus Nilson, a svédországi Helsingborg Szimfonikus Zenekar szóló fagottosa szolgáltatta. A Szudéta-vidékről származik. A Püchner hangszeren előadott zenei műsort a Püchner család és a J. Püchner cég, Nauheim támogatta.
A svédasztalos ebéd után – amelynek különleges specialitása egy cseh mákos torta volt – a résztvevők megtekintették a Sterzhausen-ház új állandó kiállítását. A projektmenedzser Ulrike von Bothmer válaszolt a kérdésekre, tájékoztatást nyújtott, valamint kezelte a médiaarchívumot. Élénk eszmecsere zajlott, és ő segített a személyes kiállítási tárgyak keresésében és az elektronikus adatbázis kezelésében is.
A magyarországi Győrsövényházról kitelepítettek közül Johann Geigl mint kortárs szemtanú nyert meghívást. Együttműködése révén információkat szolgáltatott vagy kapcsolatot közvetített olyan honfitársaival, akik információkkal és kiállítási tárgyakkal szolgáltak. Például az egyik falon Emil Waldherr nagyméretű fotója látható a gyermekkorából Runkel-Dehrnből, valamint az édesanyja magyarázatokkal ellátott magyar munkakönyve. Ez egy példaértékű retrospektív megemlékezés a győrsövényházi/plankenhauseni kitelepítettekről (521 személy), akik Limburg-Weilburg járásba érkeztek. Egy üvegvitrinben látható az édesanyjától származó kukoricacsuhéból készített táska, és a fából készült fonókeret. Ezt a szatyrot az édesanyja hozta magával az óhazából, és ezzel küldte kisfiúként Emilt bevásárolni. Ezen a falon láthatók a Werschau településről származó Heinzel asszony fotói is. Családja az első években még készített táskákakat kukoricacsuhéból, az apja pedig árulta ezeket a vidéket járva. Heinzel asszony a szomszédos magyar településről Lébényből származik. Erről a településről 60 elüldözött utazott együtt a győrsövényházi transzporttal. Láthatók még emellett Hancz Gábor győrsövényházi polgármester-helyettes archívumából származó képek is, valamint Johann Geigl régi fotói. Egy másik falon, egy másik helyiségben különféle bekeretezett fotók lógnak. Köztük van egy fotó Johann Geiglről egy nagy pereccel a kezében, a kép 1951-ben készült a Weilburg melletti Allendorfban beiskolázása első napján. A fényképek másolatai magyarázó szöveggel együtt egy átlátszó műanyagborítókból álló füzetben találhatók.
Szöveg és fotók: Johann Geigl
A Marburg-Biedenkopf járás Sterzhausen településéről származó történelmi épületben lenyűgöző módon mutatják be annak a több mint 14 millió embernek a megérkezését, befogadását és beilleszkedését, akik 1945 után elvesztették kelet- és délkelet-európai otthonukat, és Hessenben találtak újat.
Tizenegy tematikus teremben az új kiállítás a menekülés és a kiutasítás történelmi hátterét, az új környezetbe való gyakran konfliktusokkal teli érkezést, a beilleszkedés kihívásait és Hessen regionális történelmének egyéb témáit mutatja be. Számos személyes vallomás, tárgy, fotó és digitális médiaállomás – köztük a 12 éves sterzhausen-i „Margarethe” virtuális kiállítási kalauzként – megható és árnyalt betekintést nyújt a látogatóknak a kitelepítettek sorsába és teljesítményeibe.
A Sterzhausenből származó ház az idei évtől kezdve kiegészíti a damshauseni pajtában már meglévő kiállítást. Egykor mindkét épület menedékhelyként szolgált a kitelepítettek számára, és hűen rekonstruálták őket a Hessenpark szabadtéri múzeumban. Míg a pajta az érkezés pillanatát dokumentálja, a sterzhauseni ház most egy hosszabb fejlődési folyamatra világít rá – az idegen országban tett első lépésektől kezdve a gazdaság, a kultúra és a társadalom alakításában való aktív részvételig.
Képek
43. oldalon bal oldali kép: Waldherr fiúk fényképe; középen Emil, balra Alois, Emiltől jobbra Stefan (felvétel kb. 1948)
jobb oldali kép: Pillantás a zsúfolt terembe
alatta középen: Andreas Hofmeister és Johann Geigl a képgalériában Ulrike von Bothmerrel. Az előtt a fotó előtt állnak a magyarázó szöveggel a kezükben, amely Johann Geiglt ábrázolja gyermekkorában egy nagy pereccel a kezében 1951-ben a beiskolázása első napján.
