Győrsövényházi kitelepítettek: a Runkeler Blättchen is beszámolt az új hesseni kiállításról
Áprilisban nyílt meg a Hessenpark szabadtéri múzeum új, a kitelepítettek megérkezését és integrációját feldolgozó állandó kiállítása, amely a győrsövényházi németség életét is megidézi képekkel és tárgyakkal. Erről nemrégiben a Runkeler Blättchen 2025. évi 5. száma is beszámolt. A Johann Geigl által írt tudósítás itt eredetiben és magyar fordításban is elolvasható.
A runkeliek hozzájárulásából
A kitelepítettekről szóló új állandó kiállítás nyílt a Hessenparkban
Április 6-án, vasárnap nyitotta meg kapuit a Hessenpark skanzen új állandó kiállítása „Kitelepítettek Hessenben – az 1945 utáni megérkezés és beilleszkedés” címmel. Az ünnepség, melynek a Landgraf-Ludwig terem adott otthont, számos vendéget vonzott – a kitelepítést megélt embereket és a kitelepítettek egyesületeit ugyanúgy, mint a közintézmények képviselőit.
A múzeumvezető, Jens Scheller méltatta azt a sokévnyi munkát, melynek hála a projektet a világjárvány miatti késedelmek ellenére is tető alá lehetett hozni. Andreas Hofmeister, a kitelepítettek Hessen tartománybeli megbízottja (a fotón balra) az emlékezés fontosságát emelte ki. Elmondta, hogy Hessen lakossága jelenleg hatmillió főre tehető, és közülük 1,8 millió fő bír olyan felmenőkkel, akik a második világháborút követően érkeztek menekültként vagy kitelepítettként. Ők túlnyomórészt a Szudéta-vidékről kerültek a tartományba, kisebb részük pedig Magyarországról, illetve az egykor Németországhoz tartozó kelet-közép-európai területekről.
Külön figyelmet érdemel a kiállításnak azon része, melyet a magyarországi Győrsövényházról kitelepítetteknek szenteltek. Itt a tartalmi kialakítás terén meghatározó volt a runkeli Johann Geigl hozzájárulása (a fotón középen), aki maga is a kitelepítettekhez tartozik. Ő nemcsak saját kiállítási tárgyaival és emlékeinek közlésével járult hozzá a kiállításhoz, de további sorstársainak elérhetőségét is megadta a szervezőknek.
A kiállításon látható többek között egy nagy felbontású fénykép, amely a gyermek Emil Waldherrt ábrázolja Runkel-Dehrnben, ezenkívül szemügyre vehető Waldherr édesanyjának magyarországi cselédkönyve – és egy kukoricacsuhéból készült táska is, meg az a faráma, amelyen kézzel fonták. Ezeket a kitelepítés során hozták el magukkal – egy darabka a hétköznapok történelméből, melyet runkeli bevásárlásai alkalmával még maga a kis Emil is használt. A werschaui Heinzel asszony is adott tárgyakat – az ő családja Lébény vidékéről származott. Ők első németországi éveik alatt folytatták a csuhéból készült táskák előállítását, melyeket aztán a környéken értékesítettek. Az impozáns tárlat részét képezik Johann Geigl régi felvételei – még egy másik teremben is találhatunk róla fotót. Ez utóbbi 1951-ben, a Weilburghoz közeli Allendorfban készült – a fényképen Geigl egy perecet tart, miközben áthatja az első tanítási nap miatt érzett büszkeség is.
A Sterzhausen házban látogatható állandó kiállítás jól szemlélteti Hessen háború utáni történelmének egy fontos fejezetét – és egyúttal a régiónkból származó, megindító személyes történeteket is a közönség elé tár.
