Óvodát hozott létre a faluban – egy különleges győrsövényházi életút az Unsere Postban

Az 1923-ban Győrsövényházon született, a faluban egykor óvodát létrehozó, majd a második világháború után Németországba menekülő Berta Beyer különleges életútjáról szóló cikk jelent meg a Magyarországról Németországba elszármazottak magazinja, az Unsere Post legutóbbi számában. Az írás magyarul és németül itt olvasható el.

 

Berta Beyer emlékére

A Győrsövényházról elszármazott Berta Beyer 2012 májusában az unokájával, Markus Setschödivel közösen vetette papírra visszaemlékezéseit. Ezt lánya, Susi Setschödi juttatta el nekünk 2015. augusztus 26-án elhunyt édesanyja emlékére.

Berta Beyer, leánykori nevén Berta Tinka 1923. január 28-án egy északnyugat-magyarországi kis faluban, Győrsövényházon született. A település a megyeszékhely, Győr közelében, a Fertő tótól 50 kilométerre keletre található. Szülei, Josef és Elisabeth Tinka parasztként gazdálkodtak – Berta a testvéreivel, Elisabethtel és Matthiasszal együtt nevelkedett szerény anyagi körülmények közt, közel a természethez. Szülőfalujában keresztelték meg, ott is elsőáldozott, az ottani általános iskolába járt, majd a gimnáziumot a Sövényháztól 25 kilométerre lévő Mosonmagyaróváron végezte el. Utána Budapesten tanult óvónőnek. Visszatérve a szülőfalujába óvodát nyitott, egymaga viselte gondját a gyerekeknek – ahogy ezt a családjának is mindig mesélte, egyszerre legfeljebb 32-nek. Ez a munka sok örömet szerzett neki. Emellett saját maga tanulta el a szabás-varrás csínját-bínját. Mivel a családja német származású volt, és a német kisebbséghez tartozott, már a szülői házban megtanult németül, majd osztálytársainak még a tiltás dacára is tanította a nyelvet. Gyakorta mesélte, hogy a tanulás és az iskolába járás boldogabbá tette őt, mint amikor csak a gazdaságban segített. Elhatározásában apja is támogatta, ám a paraszti léthez sokkal jobban ragaszkodó nagyapja nem egyszer mondta neki: „Te vagy a falu leglustább kölyke.”

Berta nagyon szeretett énekelni és táncolni – különösen egy magyar tánc, a csárdás nőtt a szívéhez. 1945-ben (valójában 1946-ban – a szerk.) azonban a német gyökerekkel bíró lakosoknak el kellett hagyniuk a falut, egy gyűjtőtáborba kerültek, és végül elűzték őket a hazájukból. Berta nagy beleéléssel mesélte, ahogy a barátjával egy saját lovas kocsin menekültek egészen Passauig, ahol azonban a lovakat elvették tőlük. Nürnbergig így csak nagy nehézségek árán jutottak el. Hosszú ideig nem találtak semmilyen munkát, így koldulniuk kellett, hogy életben maradjanak. Egy ízben egy épp beköltöző családnak nyújtottak segítséget, és nehéz ládákat cipeltek a második emeletre némi élelem fejében, ám mégsem kaptak semmit. Persze ez egy kivétel volt. „Szinte mindig kedves emberekkel hozott össze a sors, akik aztán enni adtak nekem” – mesélte. „Isten megsegített – hisz máskülönben éhen vesztem volna. Hála neki olyanokkal találkoztam, akik aztán megszántak engem.” Ahogy telt az idő, egyre több esély kínálkozott arra, hogy varrómunkákért cserébe először élelmiszert, aztán pénzt is kaphasson.

A férjével, Friedrich Mielkével 1948-ban született egy fiuk, Armin, aki aztán tragikus módon meghalt egy közlekedési balesetben Schnaittach településen, 1952-ben. A férjét egy évvel később veszítette el, amikor az leesett a lováról egy versenyen – róla aztán kiderült, hogy titokban kétnejű volt. A sorscsapásokat követően a hite és a családtagjai voltak a támaszai, főként az apja. „Én mindig is apás gyerek voltam”, mesélte ő maga is. Szabadidejében babákat és hozzájuk ruhákat készített, agyagbábukat gyártott, vagy farsangi jelmezeket varrt. Így hozta létre saját üzletét is.

1956. augusztus 29-én házasodott össze Gerhard Beyerrel, akinek – Berta nagy örömére – az első házasságából már volt egy négyéves lánya, Susi. A válás miatt az apának nehezen ment a kislány nevelése. „Ha hozod a lányodat, hozzádmegyek feleségül”, mondta állítólag egyszer Gerhardnak. Többnyire boldog házaséletük csaknem ötven évig tartott. Kezdetben, ahogy Susi is mesélte, Berta otthon dolgozott varrónőként, amíg nevelt lánya iskolába járt. Berta apja, az 1897. augusztus 11-én született Josef Tinka 1979. október 14-én, férje pedig 2006. július 20-án távozott az élők sorából.

Nagy örömöt jelentett Bertának mind a két unokája, Matthias és Hans-Jürgen, akik éveken át nürnbergi házában laktak. A Magyarországgal való kapcsolat is megmaradt – Susi először 12 évesen láthatta Győrsövényházt. Berta pedig hosszú éveken át, egészen 2011-ig a nyarakat a nyugat-magyarországi Sárvár mellett, Sitkén töltötte, egy apró házban.

Amikorra már magányossá vált nürnbergi lakásában, arra kérte unokáit és lányát, hogy találjanak neki egy idősotthont – a See idősotthonba végül 2012. április 16-án költözött be. 2015. augusztus 26-án érte őt a halál.