Kitelepítettek: győrsövényházi képek és emlékek az új hesseni állandó kiállításon
Ünnepélyes keretek között nyílt meg Németországban, a neu-anspachi Hessenpark Szabadtéri Múzeumban a „Hazájukból elűzöttek Hessenben – Érkezés és integráció 1945 után” című új állandó kiállítás április 6-án. A Sterzhausen-házban berendezett tárlat 11 tematikus helyiségben mutatja be a második világháborút követően kitelepítettek hesseni befogadásának és integrációjának folyamatát a kezdeti lakhatási nehézségektől az új élet megalapozásáig, az ezzel járó kihívásokkal és konfliktusokkal együtt. A látogatók személyes visszaemlékezések, tárgyak, fényképek, dokumentumok és különböző digitális állomások segítségével ismerhetik meg a történelem ezen meghatározó, gyakran fájdalmas, mégis formáló időszakát. A további részletek itt olvashatók el, a képek pedig felkerültek a képgalériába.
A megnyitón nemcsak a projektben részt vevők, hanem számos közéleti személyiség, a második világháború utáni kitelepítések tanúi és a kitelepítetteket képviselő egyesületek vezetői is jelen voltak.
A rendezvényen – amelynek helyszíne zsúfolásig megtelt – Jens Scheffler, a múzeum igazgatója beszédében megköszönte a projektet támogató szervezetek és magánszemélyek segítségét, és kiemelte: a sok nehézség – mint például csődbe ment kivitelezők, műszaki problémák és a világjárvány – ellenére a kiállítás sikeresen elkészült.
Ezt követően Andreas Hofmeister, a hesseni belügyminisztérium megbízottja szólt a közönséghez. Saját szudétanémet gyökereire utalva beszélt a második világháború utáni Németországban élő elűzöttek nehéz helyzetéről, amelyet azonban – mint fogalmazott – mindkét fél erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült leküzdeni. Kiemelte: „Csak az tudja jól alakítani a jövőt, aki ismeri a múltat.” Beszédében elhangzott, hogy Hessenben mintegy 1,8 millió lakos rendelkezik a kitelepítettekhez vagy menekültekhez köthető családi háttérrel, közülük 50 százalék a Szudéta-vidékről, 30 százalék a keleti területekről (például Oroszországból), 20 százalék pedig más, kelet-közép-európai és balkáni térségekből (így Magyarországról, Romániából, Bulgáriából) származik.
A kiállítás kurátora és projektvezetője, Ulrike von Bothmer részletesen ismertette a kiállítás létrehozásának lépéseit, kiemelve az interjúkat, együttműködéseket, valamint azokat a személyeket, akik tárgyakkal, dokumentumokkal vagy saját történeteikkel járultak hozzá a projekt megvalósításához. Az ünnepség zenei aláfestéséről Magnus Nilson, a svédországi Helsingborgi Szimfonikus Zenekar szólistája gondoskodott, aki maga is szudétanémet gyökerekkel rendelkezik.
A rendezvényt követő ebéd különlegessége egy eredeti recept alapján készült cseh mákos torta volt, amely nagy sikert aratott a vendégek körében. Ezután a látogatók átvonultak a Sterzhausen-házhoz, ahol maga Ulrike von Bothmer várta az érdeklődőket tájékoztatással, illetve segítséget nyújtott az elektronikus archívumok és személyes adatok keresésében.
A tárlat a Győrsövényházról Limburg-Weilburg körzetébe kitelepített több mint félezer személy történetét is bemutatja. Az eseményen jelen volt az egyéves korában szüleivel együtt Győrsövényházról kitelepített Johann Geigl is, aki több tárgyat, fényképet, dokumentumot bocsátott a múzeum rendelkezésére, például édesanyja kukoricaszárból készült fonott táskáját, amelyet még a régi hazából vitt magával, és amellyel kisfiúként vásárolni járt.
A tárlaton megtekinthetők azok a Hancz Gábor győrsövényházi alpolgármester által a múzeum rendelkezésére bocsátott fényképek és képeslapok is, amelyek a második világháború előtti falu életét mutatják be. Ugyancsak látható egy nagy fali fotó az 1945 nyarán Győrsövényházon született, majd 1946-ban családjával együtt kitelepített Emil Waldherr gyermekkoráról Runkel-Dehrnből, illetve édesanyja magyar munkakönyve. A falakon több, keretbe foglalt kép is függ, köztük egy 1951-es iskolakezdési fotó Johann Geiglről, amelyen hatalmas pereccel a kezében látható.
A Hessenpark Szabadtéri Múzeum új kiállítása méltó emléket állít a hazájukból kitelepítetteknek, és fontos történelmi tanulságokat közvetít a jelen és a jövő generációi számára.